Igyekeztünk ma is korán felkelni, mert Inaritól Nordkappig, illetve Honningsvagig, ahol a szállásunk lesz több, mint öt órás autózás vár ránk. Útközben nem terveztünk semmilyen programot, hanem inkább a megérkezésünk után tervezzük, hogy kimegyünk estére a Nordkapphoz.
Talán a mai napon volt eddig a legrosszabb az időjárás. Egész úton esett az eső. Volt ahol négy fokot mutatott a kocsi hőmérője, de szinte sehol nem volt melegebb 6-7 foknál útközben.
A Mahkaravju szigethez közeledve elképesztő, általunk még soha nem tapasztalt időjárási körülmények vártak minket. A szél olyan erősen tombolt, hogy nem csak a fjordból és a tengerből kapta fel a vizet, hanem ha belement egy kocsi egy pocsolyába, akkor azt is azonnal iszonyatos erővel messzire fújta.
Ami még nagyon látványos, ahogy fújta le az esőt az útról a szél. Volt, hogy gyorsabban haladt a víz az úton előttünk, mint mi magunk. Volt, hogy ezerrel fújta a kocsit oldalról, így csak elég lassan haladtunk. Szóval irgalmatlan vihar közepette közeledtünk Európa legészakibb pontja felé.
A szállásunk itt nem egy faház, hanem egy egészen új apartmanház egyik szobája. A beköltözés az óriási viharban elég viccesen zajlott. Talán még soha nem került ki szinte az összes cucc ilyen gyorsan a tetőcsomagtartóból, amit szerencsére nem bántott a vihar.
A szobánkból a kikötőre van kilátás, ahol épp egy óriási tengerjáró is állt érkezésünkkor. Erről eszünkbe jutott a következő, őszi kirándulásunk, de ez még a jövő zenéje.
A szobánk csupa ablak, így jó világos. Annyira, hogy nincs is benne lámpa, sőt villanykapcsoló sem. Látszik, hogy csak nyári szállásként üzemel a hely, mert a fűtést is csak egy kis villanyradiátor szolgáltatja. Mert ugye fűteni azt kell itt egész évben, hiába a nyár.
Estére ugyan maradt a borult idő, de legalább az eső elállt és a vihar is csitult, így nyolc óra körül elindultunk a Nordkappra. Az út nagyon szép helyeken vitt minket a földgömbjéről elhíresült kilátóhely felé. Út közben már egészen reményteli volt a helyzet, hogy még látni is fogunk is valamit, de aztán a Nordkapphoz közeledve egészen sűrű köd borult a tájra. Nem hogy kilátás nem volt, de még a beléptető után álló épületekig se láttunk el.
Ennek ellenére bementünk. Vettünk egy két napos családi jegyet, amivel az elkövetkező 48 órában akárhány alkalommal bejöhetünk.
A Nordkapp egy igazi turista látványosság. Van itt étterem, bár, egy egyébként nagyon látványos és érdekes kiállítás. Egy kis ökumenikus kápolona, ahol Garbarek zenéje hallható. Van egy panoráma mozi, ahol óránként lehet egy filmet megnézni a Nordkappról és környékéről benne az éjféli nappal és sarki fénnyel is. A film nagyon látványos, érdemes megnézni. Volt egy csak hang és fény effektekkel operáló “kiállítás” is, ahol jól lehet relaxálni.
Majd egyszer csak eljutottunk a King’s viewhoz, ahol egy szélvédett kilátó várt minket. Mivel már egy jó órája bent voltunk az épületben ezért egészen meglepett minket, hogy a köd elszállt és szinte már sütött a nap, így gyorsan készítettünk egy pár fotót magunkról és az északi semmiről.
Ezek után megnéztük a kültéri szobrokat, emlékhelyeket és vártuk, hogy jobb idő legyen, elvonuljanak a felhők az éjszakai, éjféli nap elől.
Sajnos ma nem jártunk sikerrel, így éjjel egy óra körül, teljes nappali világosságban visszagurultunk a szállásunkra és nyugovóra tértünk.
